Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Baróti Lajos: Petőfi az olaszoknál

Petőfi az olaszoknál 137 tartalmazza, melyek jobban vannak kiválasztva, mint lefordítva. Ambrosoii íorditása, bár az olasz kritikusok is gyöngének tartják, jóakaró igyekezetéért mégis hálás elismerésünkre számithat. Már csak azért is hasonlíthatatlanul fölötte áll az utóbbinak Bolla, trieszti akadémiai tanár, aki 1881-ben Petőfi hetvenegy költeményének fordítását adta ki „Liriche di Alessandro Petőfi" czím alatt, Petőfi életéről és müveiről irt alapos tanulmány kíséretében, mert ő is az eredetiből fordit, megtanulván nyelvünket, hogy annál jobban megérthesse Petőfi költeményeit s hű tolmácsuk lehessen. Ha mégis talál rajta kifogásolni valót a kritika, az csak az ellen az önkényes eljárás ellen merülhet föl, melylyel Bolla fordításában Petőfi verseinek tartalmát és külalakját illetőleg találkozunk. Bolla ugyanis figyelmen kivül hagyja az egyes költemények versmértékét ; de még a verssorok számával sem törődik. Nem egy költemény a fordításban jóval hosszabb az eredetinél. Fordításai ugyan tetszetősek s olyan könnyen gördülnek, mintha eredetiek volnának; de tartalmuk nem mindig fedi az eredetit, vagy többet mond, vagy egész sorokat kihagy. Nem is annyira fordítások, mint inkább átdolgozások, utánköltések. Cannizzaro Tommaseo „In Solitudine Carmina. Messina, 1880" czímű versgyűjteménye második kötetének előszavában megvallja, hogy Platen, Leopardi és Shelley mellett Petőfi is befolyást