Kéry Gyula szerk.: Petőfi könyvtár 26. A Petőfi-ház története és katalógusa (1911)

Katalógus - Kézirat- és nyomtatványterem

A Petőfi-ház katalógusa 101 találkozásom volt, azt is egyedül nneki köszönhettem. Történt pedig e találkozásunk Budavár ostroma idejében 1849-ik évnek május hava közepe táján a Svábhegyen, főhadiszállásomon a háló (egyszersmind dolgozó) szobámban egy késő délelőttön. Napostisztem jelentésére, hogy Petőfi Pestről az imént átjővén, választ kér, fogadom-e ? — Örömest! — kiáltok és alig hangzott el szavam, már is meglepetve rábámulok kedvencz poétám honvédtiszti egyenruhájára. Petőfi pedig, — hogy mi ötlött szemembe legott kitalálván. — Igenis kezdé — beálltam honvédnek én is! Elküldtek Bemhez. Azóta rajongok ezért az emberért. Nem azért, mert ő léptetett elő, hanem katonái iránt való atyai bánásmódjáért, melyben én is bőven részesültem. Titkárnak rendelt a maga személye mellé. Bizalma lélekemelő, nap-nap után nyújtván alkalmat nemes lelkének rajongássá való megbámulására. Néhány költeményem kiadása végett rövid szabadságot kértem tőle, rögtön megadta. Siettem Debreczenbe, szóval közvetlenül Kossuthhoz folyamodni némi segélyért. Kossuth ridegen elutasított. Fordultam Mészároshoz. Ott aztán ugyancsak megjártam. Kossuth legalább türelemmel végighallgatta folyamodásomat. Mészáros? Kérésem előadását megelőzve, gorombán sértő leszidással kezdé meg az audencziát és bevégzi arestombiintetést Ígérvén, ha tudomására jutna, hogy ilyen szabályellenes nyakravalóval mutatni magamat ismételve merészkelném. Rövid szabadságomból szerencsére megmaradt néhány