Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

92 Petőfi- Könyvtár Elméletük sarkpontja azonban, mint láttuk, a népiesség továbbfejlesztése és ezáltal költészetünknek igazi nemzetiessé tétele volt. E czél elérése érdekében mindent jónak tartottak, amiről csak sejteni is lehetett, hogy valamely tősgyökeres magyar vidék tájnyelvéből vagy népszokásaiból igazolható. Egy-egy tájszóban vagy a nép ajkáról ellesett szokatlanabb kifejezésben inkább gyönyörködtek, mint Shakespeare legtömörebben kifejezett költői gondolataiban, úgyannyira, hogy pl. Lisznyay így nyilatkozik Gyulairól, aki egy kritikájában a tájszólások használatát is kifogásolta: Világirodalmi szempont Ami őtet vezeti: Mint minálunk világtalant, Aki észre nem veszi, Hogy mi másutt ki van küzdve, Az még itt csak törekvés S kard helyett bunkóval vívni, Eszeveszett cselekvés. S ha szerinte alakulna Nemzeti irodalmunk, Minden volna, csak nem magyar, Félig meg kéne halnunk. Nemzeti sajátságait Egy pár évtized alatt Elvesztené, s költészetünk így esnék szörnyen hanyatt.

1) Ez elfogultságból következik, hogy a költői tanulmányokat szükségfelettieknek tartották s hogy l) Dalzongora. 316. 1.