Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Petőfi-tanulmán vok 91 a „népies" és .nemzeties" alatt egészen egyebet értenek, mint a megelőző korszak nagy költői, akik óriási küzdelmek árán a nép nyelvének fölhasználásával egy mindenki által érthető irodalmi nyelvet alkottak. Ennek következtében lőn költészetünk nyelve népszeriívé és szelleme — miután már nemcsak egy tudós kör, hanem az egész nemzet előtt érthető nyelven tolmácsoltatott — valóban nemzeties. Mert szerintem a „népies" alatt költészetünkben inkább a „népszerűM kell érteni — és e szó tulajdonképpen annak a nagy haladásnak kifejezője, amely a Kazinczy-Berzsenyi-féle klassziczizmustól a Petőfi és Arany költészetéig történt irodalmunkban. Amíg t. i. az előbbiek nyelvét és fogalom-körét csak egy nagyon szűk kör nevezheté a magáénak s a nemzet a hatást csak közvetve érezé: addig Petőfi és Arany már nyelvökre és tárgyaikra nézve is az egész nemzetéi s hatásuk is az egész nemzetre közvetetlenül kiterjedő. Ezért költészetöket méltán nevezhetjük népiesnek és nemzetiesnek is. Oly nagy ámbicziók és tervszerűen keresztül vitt fáradságos munka után már most, mint a milyenekkel Lisznyay megírta a Palócz dalok-at, hogy mintegy irányt adjon velők a magyar költészet igazi népiessé és nemzetiessé tételére : igazán rosszul esik kimondani, hogy költészete egyik ágában sem tapasztalható Petőfihez képest akkora sülyedés, mint éppen az ú. n. népdalokban. Gyulai szépen, tömören és kimerítően jellemezte ez irányt