Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Petőfi-tanulmán vok 89 Légyen sirod fölött teli Hordókból dicspyramid. S álljon ott bár ezer évig, Semmi, majd lesz valaki, A napfény, a szivárvány, vagy Majd a vihar issza ki. S hogyha eszményileg boldog Lehet egykor még e hon, A szellem véggyőzelmével, Szent békében, szabadon, Legyen e borból a leghősb Hősnek dicső dalidó: A föld kerekén szent kedvvel Végig zengő, harsogó. Koponyád legyen billikom, S áldomás közt, dalaid Megjelennek, mint tündérek . . . S a hőst égig emelik! Azonban a dalidónak a gyakorlatban is következetesen keresztülvitt superlátivusa iránt a természet törvényei nem voltak oly elnézők, mint az esztétika szabályai, amelyről elegikusan tanúskodnak Grafenbergi dalaim cz. czyklus és a Látogatás cz. költemény.

1) Általában megjegyzésre méltó, hogy míg Petőfi bordalaiban a mámor, a bor által pezsgésbe hozott vér forrongása és a felizgatott képzelőtehetség merészebb képei, szóval — ha szabad igy kifejeznem — a boros állapot igazi poézise érvényesülnek : Lisznyay megelégszik egy-egy nagy mondással és egyik-másik tivornyának „fesztelenül" részletező leírásával. !) Dalzongora. 131, 232. 1.