Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

88 Petőfi- Könyvtár Iszom, mint a kanálosgém, Vagy pedig mint a szivárvány, Kedvében elnyújtózkodván Az égen, e szép kék párnán . . . De úgy hiszem, hogy elég ebből az „őszintéség"-ből ennyi mutató, s a Komlókert „fesztelen" leírását mellőzhetjük is, mert az ilyes költemények nem is superlátivusai már az őszinteségnek, hanem tartalmukra nézve bántó indiszkrécziók; formájukat illetőleg pedig sokszor Hazafi Verái Jánosra emlékeztetnek. Ha azonban az olvasó előtt különösnek tűnik föl ez a modor és e prózával határos részletezés indokait keresi: ismét csak a Szelestey-féle elméletre utalunk, amely óva int, hogy „túlszigorú ízléstani fogalmaink által ne gyengítsük az alapot" s figyelmeztet, hogy őrizzük meg az utókor számára népünk szokásait, életmódját és erkölcseit. Nos hát Lisznyay ezért tartja szükségesnek mindent versbe szedni, ami csak vele úton-útfélen történik. A Petőfi bordalai nemcsak világhírűek, hanem, mint ilyenek a világirodalomban páratlanul is állanak. Lisznyay nem irt ugyan bordalokat, de a bor dicsőítése azértsok költeményének főtárgya. {Rohamdal Sárossy Gyulának „Útravaló Graefenbergbe" czimü költeménye ellen, Komlókerti czimboradalok, Fátyolos dal, stb.) Hogy fönnebb vázolt modorán ezekben sem változtat: hadd bizonyítsák a Rohamdal befejező sorai: S majd, ha a goromba halál Ez életből kitaszít;