Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)
IV. Petőfi és az 50-es évek költői
86 Petőfi- Könyvtár „vadon-tréfából" becsíptek egy hárfásleányt, aki ott ivott velük — s végre „a kedv rohamában" Lisznyay felolvasta Fa-kard czimű balladáját, amelyet éppen az nap végzett be ,,erre a dőzshős-ünnepre". Ez úgy megtetszett, hogy a Privorszki-kávéház ifjúsága „küldöttséget rúgtatott Lendvay Marczihoz" s elszavaltatta vele a színpadon, stb. Az Emlékváltózatok-ban költőnk szabadulni akar a házi gondoktól és útra kél, hogy Pilisre menjen az Ilkey-fiukhoz. Útközben Szász Károly ül be hozzá, aki Kecskemétre megy professzornak s akivel az éppen akkor elhalt Idunáról beszélve, meleg barátságot kötnek és „összeforrt lélekkel" válnak el, midőn feltűnik a Beleznay-kastély. Itt laknak Sangyi, Laczi, Mór. Csak Laczi van otthon, aki „Miláresz"-t szí, midőn költőnk „csengő-pengő szóval" megszólítja. Éppen Jókai Török vildg-át olvassa, ami alkalmat ad egy hosszas elmélkedésre a magyar irodalom iránti közönyről, midőn „agárnyöszörgés" hallszik és „itt vannak ők habzó paripákon", t. i. Sándor és Móricz pajtás, akik úgy fogadják költőnket, „mint egy énekes madarat" és rögtön nótát kérnek tőle. Költőnk nem is vonakodik, hanem azonnal dúdol nekik „érettet és nyerset" ebédig, amikor is mindnyájan „gyilkosok u-ká lesznek, a „bú gyilkosai", t. i. ittak s közbe-közbe megemlékeztek, hogy be kár azokért, akik hiányoznak. így pl. „be kár, hogy nincs köztünk Halász Oszkár" — s erre következik egy tíz soros