Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Petőfi-tanulmán vok 87 jellemzés az illetőről. „El-el emlegették" még Erdélyi Pippet, „ki oly nagy inyencz, hogy megenné a griffet ; Talián Berczit, Podmaniczky Erigyest, „ezt a Champanerkedélyű lovagot" (vagy 40 sor jellemzés); továbbá a „nóta-imádó" Komáromy Gyurit, Pap Laczit, Rádai Palit, Kovács Illést, Latkóczi pajtást, Degré Luit, „ezt a tüzes kedvhevenyészt"; „örök" Bernát Gazsit „s a páratlan Erőst, eztet a koszorús vad kéjéji dőzshőst" stb. stb. Azonban természetes, hogy ennyi név és ennyi emlék végre is elérzékenyít egy költőt — s a Lisznyai szíve is „mint szökőkút végre" egy meglehetős lapos dalt „szökkente e szüret emlékére", amelylyel végződik is a kirándulás, meg a vers. Az Egy negyedrész Epicur a saját maga arczképe akar lenni 48 strófában ilyenforma költői nyelven: Néha elfiakkerezem Kalandért az ingemet is; Keztyüért Antiquariushoz Csúszik még a könyvtáram is: Hogy csak vizitbe mehessek Akkurátos czifferblattal, Vadregényes szépet tenni Splendid szalon tapintattal, Onnan a Liciniusba Gyenge spicczet aquirálni; Szerelembe fult lelkemet Mámorral mágnétizálni.