Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

80 Petőfi-Könyvtár semmi köze, mert ismétlem, hogy e költők műveiben a Petőfi lényegéből semmi sincs; sőt még az sem vehető ki belőlök, hogy a nagy költőt mélyebben, komolyabban tanulmányozták volna. Az, amit ők teremtettek, egy elhibázott elmélet következménye volt, amely csak egyes jelentéktelen külsőségekben emlékeztet Petőfire, úgyannyira, hogy még utánzásnak sem nevezhető — s hogy illőbb elnevezést találjunk reá: szükséges lesz egy kissé a részletekbe bocsátkozni és tartalmilag úgy, mint formailag vizsgálat alá venni mindazt, ami műveikben csak távolról is Petőfire vall. III Kezdjük tehát Lisznyayval, akiről már mondva volt, hogy „Isten kegyelméből" poéta, de akiről Erdélyi úgyszólván sorról-sorra kimutatja, hogy nála a költészetnek inkább „erős ösztöne dolgozik, mint müvésziessége" és éppen ezért a „kiművelés"-t, meg a „pallérozottság"-ot nélkülözzük műveiben.

1) Költeményei között egyre sem találunk, amelynek menete, hangulata, vagy kifejezései Petőfire emlékeztetnének. Tárgyai, nyelvezete és versalakjai is különböznek, mintha csak öntudatosan kerülte volna a hasonlóságot azzal, akit titokban mesterének vallott s akinek műveit és irányát nem utánozni, x) A legújabb magyar lyra. Bpesti Szemle. Szerk és kiadja Csergery Antal. XVIII. és XIX. fiiz. P?st, Herz János nyomdája. 1859 111-ik lap.