Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 81 hanem túlszárnyalni akarta. Tagadhatatlan, hogy képzelőtehetsége, verselési könnyedsége és találékonyságamegvoltak hozzá, de hiányzott még három fontos kellék, amire pedig a legnagyobb tehetségnek is szüksége van: a hangulat, a tanulmány és az ízlés. Ő túl akart tenni a Petőfi költészetének hazafias irányán; nemkülönben népiességén és fesztelenségén is; azt gondolva, hogy ha mindhárom irányban a Petőfitől mondottak superlátivusát használja: okvetetlenül övé lesz a diadal. Oly álom volt ez, amely a politikai és társadalmi zür-zavar szülte általános tájékozatlanság korában megvalósulással kecsegteté őt és társait, akik bámulattal csüngtek rajta. Kitűnik ez azon önérzetes hangból is, amelylyel Freskorimek czimű költeményében

1) Gyulai kritikáját ellensúlyozandó, maga-magát jellemzi: Sokszor úgy játszom versemmel, Mint laptával, nem mint gyöngyszemmel, Mint elpattanó buborékkal, S könnyen szórom a dalt marékkal, Mintha virágokat szórnék, Melyek közt szarkaláb, csanál, Laboda s tán maszlag is van, S kuszált lapu, gyom és fűszál. Ilyen az egész természet, Felhő mellett van a sugár, A legragyogóbb csermelyhab Silány kavicsok fölött jár, ') Dalzongora. Irta Lisznyay Kálmán. Pest. Kiadja Heckenast Gu-ztáv. 1858. 311. s köv. lap. I'etrtfi-Könyvlár. XXV. 6