Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

72 Petőfi-Könyvtár azt a tévhitet költötték föl a nagyszámú ifjú dilettánsban, hogy Petőfi-módra írni a világon a legkönnyebb dolog; — az idősebb és sok tekintetben vezérszerepet játszó költők pedig abba a hibába estek, hogy úgy vélték a költészetet előbbre vihetni, ha a nagy költő e mindenesetre feltűnő sajátságait túlozzák. A dilettánsok, amint már említve volt, nem hagytak mélyebb nyomot magok után és nagy részük teljesen szakított a költészettel, mihelyt a politikai viszonyok javultával kenyér után láthattak. Verseik ott vannak a Hölgyfutár első évfolyamaiban és annak idején sok éles vitára és csípős megjegyzésre ingerelték a „Lapszemlé"-k komoly iróit. Ma azonban már alig emlékszik valaki reájok és így — ők magok sem tartván igényt a „költő" nevezetre — nincs ok reá, hogy bővebben foglalkozzunk műveikkel. Különben is ezeknek első sorban társadalmi czéljok és hatásuk volt, amelyet fönnebb kellően méltányoltunk. Az irány legjellemzőbb képviselői azonban, mint Lisznyay Kálmán és Szelestey László, a költészet iránt táplált több idealizmussal, komolyabb ambiczióval és — ami különösen Lisznyait illeti: határozott tehetséggel kezdtek hozzá működésükhöz. Az ők költészete is a hazafiasságon alapult, de ez érzést mintegy meg akarták rögzíteni a látszólag elbukott nemzetben az által, hogy feladatokul tűzték ki a tősgyökeres magyar nép szokásainak, sajátságainak, szólásformáinak vidékenként, mondhat-