Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 73 nám: ethnográfiailag való feldolgozását, hogy ilyenformán a nemzet megösmerkedjék maga magával s önérzete annál aczélosabb legyen. így keletkeztek a Hegyháti dalok Csermelyitől, a Palócz dalok Lisznyaytól, a Kemenesi czimbalom Szelesteytől stb. Bizonyos komolyságot és jóhiszeműséget tehát semmi esetre sem lehet elvitatni ez Íróktól. Ők czéltudatosan elmélkedtek azon irány fölött, amelyet irodalmi tekintetben maguk elé tűztek és ennyiben minden tévedéseik mellett müveik ilyen- vagy amolyan-voltának egyéb oka is van a puszta szeszélyeskedésnél. Evégből nem lesz fölösleges legelőször is elméletökből megismerni valamit. Alapul erre a Petőfi költeményei szolgálnak, noha elméletüket tárgyaló czikkeikben ritkán hivatkoznak reá. Ez az ők szempontjukból természetes is, mivel ők Petőfit nem utánozni, hanem tovább fejleszteni akarták. A Petőfi költészetének különösen három sajátsága az, amelyen elméletök és ezzel kapcsolatosan költői gyakorlatuk is alapszik: a hazafiasság, népiesség és a fesztelen előadási modor. Az elsőről, amennyiben műveikre esztétikai szempontból is befoly, később lesz szó. A két utóbbi értelmezése azonban Lisznyaynál és Szelesteynél egészen sajátos és megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Lisznyay a Palóczdalok-at az előszó szerint egyenesen azért irja, hogy e „legeredetibb magyar faj" kedélyvilágának kincseit úgy tükröztesse vissza