Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

Petőfi-tanulmányok 43 szerűség első és leglényegesebb föltétele éppen az érthetőségben áll. Petőfi nem mesterkélt sem a nyelvben, sem a verselésben, sem a szerkezetben; — s éppen ezért annyira világos és közvetetlen, hogy a legigénytelenebb ember is megértheti. S úgy lehet, hogy műveinek éppen e könnyenérthetősége, valódi egyszerűsége okozza, hogy az egykorú kritika általában kicsinyelte s a későbbi is csak sok fenntartással volt hajlandó elösmerni érdemeit; mert emberi természetünkben rejlik, hogy a sok utánjárást igénylő dolgokat nagyobbra becsüljük a kezünk ügyében lévőknél. Hogy mit tartottak Petőfiről némely korabeli irodalmi körökben, a legjobban kitűnik a Hiadorról szóló azon két bírálatból, melyek eredetileg a Honderű-ben és Budapesti Híradó-ban adattak közre, de lenyomatva olvashatók az 1848-ban megjelent Hattyúdalokczimű versciklus előtt is. Ezek míg egyfelől igen jelentékeny czélzásokat tartalmaznak Petőfire, másfelől érdekes világításban tüntetik föl azon körök műízlését, amelyek a szó rosszabb értelmében vett árisztokrátikus érzelmeket az esztétikába is át akarván ültetni, ilyen tanácsokat osztogatnak: „Hagyja tehát Hiador az apró szellemeket, kik óriás tálentomán foltot kutatva erőlködnek felkapaszkodni, lábai alatt nyugton dongani. 0 Hattyúdalok. Irta Hiador. Pest. 1848. Heckenast Gusztáv sajátja. 8° 80 1.