Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

44 Petöfi-Könyvtár Vannak költők, kik a néphez leszálianak és mint Kotzebue, Bürger Németországon, hamar népszerűekké lesznek; de azért a nemes költér-király Goethének is megvan a maga esthetikai becse, ámbár a népnek előbb föl kellene hozzá emelkedni. Azért, hogy Vörösmarty dalait minden kocsis és pórcseléd ajkairól nem halljuk, azért Vörösmartytól senki sem fogja elvitázni a költér nevet. Mi szívesen megadjuk kinek-kinek a maga helyét kritikai pantheonában irodalmunknak, csakhogy a szolga ne tolakodjék az úr elé, a csárdák fia a szőnyegfedte szalonokba. Kinek szitok ül ajkán, az csak maradjon az erdőkben, ott künn megadjuk neki az illető tiszteletet s odaítéljük a díjt a veszekedés terén; de ha lelkesült dalnokok babérkoszorúért zengetnek „föllengő éneket": ott valódi dalokat várunk, ott ne sértsen bennünket az aljasság hangja, ... ott az elvontan szép fogalmai szerint ítélünk és mindent kárhoztatunk, ami a valódi műszéppel ellenkezik." De később is meglepő volt, midőn Gyulai Pál Arany János emlékezeté-ben párhuzamot vonván közöttük, úgy nyilatkozik, hogy , Petőfi ízlése és szívnemessége nem mindig egy erejű képzelme szárnyalásával; Arany képzelme ha talán lankad is, ízlése és érzelmi nemessége ugyanaz marad"; — továbbá, hogy „Petőfi csak a népköltészetre támaszkodott, Arany a régi költőkre is, egész a középkori maradványokig" stb. E vádakkal szemben azonban önként kínálkozik