Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

II. A prófétizmus Petőfi műveiben

28 Petöfi-Könyvtár másik állatfaj elterjedése, vagy életmódja érdekli; sőt ma már ez sem egészen, mivel a munkafelosztás következtében gyakran megesik, hogy csak egy-egy osztály, vagy egyed vizsgálatára is egész emberélet szükséges. Ilyenformán bizony nem sokban különbözünk az anekdotabeli órástól, aki — noha egész életét egy óragyárban tölté — mégsem tudott egy órát összeállítani, mert örökké csak rugókat készített. A mi elménk is a részletekben vész el s lassanként elszokik attól, hogy a természetet mint egészet fogja föl s azt minden jelenségével együtt egyenlő arányban igyekezzék méltányolni. Ennek következtében ingerlékenyekké és szakmánkkal szemben elfogultakká leszünk, mert nem ismervén a többit, azt hisszük, hogy csak a miénk az igazi; a többi pedig ámítás, vagy ábránd, mely nem illik a valódi tudomány körébe. Mi más a költő, kinek szeme — mint Shakespeare mondja — „Szent őrületben földről az égre, égből földre villan!" {Szentivánéji álom.) A részlet nem köti s egy pillantással úgy fogja föl a világot, mint egy kompozicziót, melyet isteni szerzője utólérhetlen tökélylyel alkotott meg, hogy millió meg millió éveken át tanulmányozhassa és utánozhassa az ember, anélkül, hogy legvégső titkait tudná. Mert bár a modern tudomány megelégszik az előttünk fekvő pozitív tények ismeretével, az ember mindig tovább tör; s ha egy második paradicsom nyílnék meg számára: habozás nélkül rabolná meg ismét a mindentudás fáját, hogy ezáltal részesévé legyen