Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

162 Petőfi-Könyvtár győződésen alapuló világnézlete életére, költészetére és egyéniségére egyaránt elhatározó befolyással volt. Kétségtelenül ezzel kapcsolatos rendületlen önbizalma és bátorsága az élet minden körülményei közt. Ebből táplálkozik hajthatatlan büszkesége az emberekkel szemben, akiknél nagy szívének és erkölcsi érzetének tudatában jobbnak, tisztábbnak és nemesebbnek érzi magát. A szótartás, kötelességérzet és a meg nem alkuvó szigor minden jellembe, vagy becsületbe vágó ügy mérlegelésénél szintén erre vezethető vissza. Hitének és erkölcsi erejének érzetében őrzi meg nyugalmát a legkritikusabb perczekben is annyira, hogy — amint Vajda János fönnhagyja róla: „oly nyugodtan állt izgató beszédei alatt, mint szobor, arczának egy izma sem rándult meg, mintha valóban bronzból lett volna; ő nagy izgató volt, de ő maga izgatott nem volt soha . . . Lelke tele volt tűzzel-lánggal, de lelkének háza tűzmentes volt . . .

u

l) Ez az ethikai háttér költészetének is oly sajátos bájt, melegséget és erőt kölcsönöz, hogy ebben a tekintetben is fölülmúlja Heinet, Shelleyt s a többi költőket, akikhez hasonlítgatták. Noha távol áll attól, hogy a „vallásos költő" elnevezést igényelje, de lelkében érzi az istent és mint költő: prófétájának tartja magát. Ezért hisz oly rendületlenül; ezért tud oly gyermeki bizalommal megnyugodni Vajda János ujabb munkái. Bpest. Révai testvérek kiadása. 1887. 29., 30. 1.