Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Petőfi-tanulmányok 163 Isten rendelésében és köti az ő akaratához jövőjét.

1) Ez az oka, hogy látnoki erejű kijelentéseiben oly meggyőződéssel és közvetetlenséggel nyilatkozik, mint aki tudja, hogy a „rezgő hurok énekében" Isten maga beszél. Innen van az is, hogy nem félelemmel, hanem szeretettel fordul hozzá, mint fiú az édes atyjához, s jóságával sem él vissza, hogy mindent tőle várjon, hanem ő maga is elköveti az emberileg lehetőt azon czélok elérésére, amelyeket erkölcsi érzéke jóknak és nemeseknek ítél. Ez a józan világnézlet, amely annyira egyezik a magyar emberével, megőrzi őt a fátálizmusig menő optimismustól anélkül, hogy kedélyén olyfokú pessimismusnak engedne hatalmat, amely végeredményében szintén a munka és a törekvés hiábavalóságára vezetne. Lelkesül az ideálokért, de józanságát soha sem veszti el annyira, hogy rajongóvá lenne. Törekszik a felvilágosodásra és küzd a szabadságért, azonban a zárkózottság és önzés minden árnyalata nélkül, mert abban a pillanatban, amelyben valamit elér: törekvéseinek gyümölcsét szeretné az egész emberiségre kiterjeszteni és boldogságának mindenkit egyaránt részesévé tenni. *) Él az Isten, aki annyi bánatért Tán megadja akkor a várt pályabért. K. Vilmos barátomhoz. Én a kertnek egy kis magja, De az úr ha pártom fogja : Benne gyom tán nem leszek. É n. 10*