Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

158 Petőfi-Könyvtár a kell-e 1 (kategorikus imperativus) együtt: a theologiai morálra vezethetők vissza és az embernek egy őt büntethető és jutalmazható akarattól való függését föltételezik. Ez az akarat a theologiai morálban, amely mint vallás, a „nép metafizikája" : Isten, akinek törvényei és kijelentései a morál alapját teszik. Úgyde a keresztyén erkölcstanban is önzés nyilvánul, mert hogy lehessen önzetlenségről szólani akkor, midőn az ember a rosszat azért nem teszi, mert Isten büntetésétől fél; a jót pedig azért gyakorolja, mert Istentől jutalmat remél? (14. §.) Éppen ezért Schopenhauer a morál alapja gyanánt az önzetlenséget jelöli meg és vizsgálatai révén arra az eredményre jut, miszerint vannak önzetlenül cselekvő emberek, akikkel velők született az, hogy a jót magáért a jóért, az igazságot pedig azért cselekedjék, nehogy valakivel méltatlanságot kövessenek el. Ilyen például a Winkelried Arnold önfeláldozása, amelyhez hasonló tetteknek morális értékök van. Morális értékkel birnak továbbá az olyan tettek is, amelyeket azon indokból követünk el, hogy másokat megóvjunk a bajtól és másoknak javát előmozdítsuk, mert itt az önzés ki van zárva Az ilyen tettek a részvét és az emberszeretet forrásai. Általánosan kifejezve: A morális értékű cselekvés kritériuma az önző motívumok hiányában rejlik}) Ennélfogva az emberi cselekedetek három főrugója, u. m. az önzés, rossz') Über die Grundlage der Morál 16. § .