Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Pető fi-t anulmányok 159 akarat és részvét közül morális szempontból csupán az utóbbi jöhet számba, mint amely az önzést teljesen kizárja és végeredményében a nemesszíviiségre, nagylelkűségre és emberszeretetre vezet. Abban, hogy a morál az emberrel vele születik s csupán az elmét lehet fölvilágosítani és ezáltal némikép a cselekvést, de nem az akaratot befolyásolni : Schopenhauer megegyezik Platonnal (A morális tulajdonságok születnek az emberrel és belénevelni őket nem lehet. Menőn), Socratessel (In nostra potestate non est bonus aut malos esse. Eth. magna /. 9.), Lukács evangélistával (A jó ember az ő szivének jó kincséből hoz elő jót, és a gonosz ember az ő szivének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az embernek szája. VI. 45.); Kanttal stb.

1) Vessük most össze a fönnebbiekkel a Petőfi nézeteit. Nála, amint láttuk, az ember erkölcsi életének alapja: a hit és a családi élet; czélja: akarni a jót és szabadságra törekedni; követelménye: feláldozni magát és küzdeni az emberiségért,

2) mert csak így érhető el az „általános boldogság", amely, minthogy az egyénre nézve a jó diadalra juttatásában és ez által a szabadságban áll: az emberiségre nézve sem lehet egyéb, mint a világszabadság. A küzdelem eszközei: az önzetlenség s az egész emberiségre kiterjedő szeretet. A jó akarásá!) U. o. 20. §. 2) Sors nyiss nekem tért.