Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Pető fi-t anulmányok 157 elérésére az erényt csupán eszköznek tekintették. Kant imperativ-formában fogja föl és tárgyalja az ethikát, mint kötelességtant és fő ethikai elvül azt állítja föl, hogy csak azon elvek szerint cselekedjünk, amelyekre nézve egyszersmind óhajtanok, hogy általános törvényként minden értelmes lényre illők legyenek. A theologiai morál Isten kijelentéseit és törekvéseit veszi alapul, amelyek megtartása a jók jutalmazását, megsértése pedig Isten büntetését vonja maga után. Schopenhauer éles kritika alá fogja az összes ethikai elméleteket és főtételül azt mondja ki, miszerint az „ethika föladata nem abban áll, hogy megtudjuk mit kell cselekednünk, hanem abban, hogy az embereknek erkölcsi szempontból a legkülönbözőbb cselekvési módjait megvilágítani, megmagyarázni és végső eszközeikre visszavezetni tudjuk".

1) Ez alapon az eddigi ethikai elméletek főhibáiként azt rójja meg, hogy vagy önzésen, vagy függésen alapulnak, amely utóbbi végeredményében szintén az önzésre vezet. Kant is csak látszólagosan küszöbölte ki az eüdaimonismust az ethikából, mert a „legfőbb jóról" való tanában az erény és a boldogság közt ő is titkos összeköttetést sejtet. Az ethikának, mint kötelességtannak imperátiv formában való fölfogása és az emberi gondolkodásnak és cselekedetnek méltó, vagy nem méltó volta, mint a kötelességnek betöltése, vagy megsértése Über die Grundlage der Morál etc. 13. §.