Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Pető fi-t anulmányok 153 rendelte.

1) Elbizakodni azonban nem kell; arra törekedjünk tehát, hogy czéljait a saját munkánkkal is elősegítsük.

2) A szabadság Isten legszebb adománya s az embernek Isten iránti kötelessége törekedni reá.

3) Azzal, hogy a „másvilágnak fátyolén", a „szemfedőn" túl mi van, s a „lenni, vagy nem lenni" kérdésével hiába foglalkozunk. Nem azt kell tehát kutatni, hogy mivé lesz az ember? hanem azt, hogy: mi most és miért van ? Az ember hivatása nem abban áll, hogy „önnön" örömeinek éljen, hanem hogy használjon az emberiségnek. Igaz, hogy az életben sokszor marad a bűn büntetlenül „A költő az istenség szent levele, Melyet leküld magas kegyében Hozzátok gyarló emberek, Amelybe örök igazságit Saját kezével írta meg" ... A magyar politikusokhoz. . . . „Szent a költő lantja, A föld működését Csillagtáborából Őrszemekkel néző Isten adománya; Ő beszél a rezgő Hurok énekében" . . . Vahot Sándorhoz. . . . „Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé." A XIX. század költői. . . . „Nem fáradunk mi jutalomreménynyel, Mint a hazugság aljas zsoldosi, De önzés nélkül, Isten ihletésből, Mint hajdanában az apostolok." Kazinczy Gáborhoz. 2) . . . „éltedet Mindig csak a jó sorsra bizod-e ? Ne csak istenben bizzunk, mint bizánk; Emberségünkből álljon fönn hazánk!" Isten csodája. 3) . . . „s az embernek nem csak joga, Hanem teremtőjéhezi kötelessége is szabadnak lennie, Mert aki Isten legszebb adományát Meg nem becsüli, Magát az Istent sem becsüli az." Apostol. XVI.