Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

154 Petőfi- Könyvtár s az önfeláldozás jutalmazatlanul. De nem is ez a fődolog, mert aki föláldozza életét: ,,nem díjért teszi, De hogy használjon társinak. S használ-e vagy sem ? A kérdések kérdése ez, És nem a „lenni, vagy nem lenni?" Az „általános boldogság" kora azonban még nem jött el s lehet, hogy az a „milljom érdek'-, amit mi boldogságnak nevezünk: „mind egyes sugára csak Egy új napnak, mely még a láthatáron Túl van, de egykor feljövend". Ha ez megtörténnék: lenne a világnak czélja, amely felé folyton emelkednék, amig előbb-utóbb eléri. De ott van a borzasztó sejtelem, amelyre az emberiség történelme nyújt alapot, hogy csak egy bizonyos pontig fejlődhetünk: Mint a hullám, amely dagad, Aztán lesimúl, Mint a kő, melyet fölhajítnak Aztán lehull, Mint a vándor, ki hegyre mászik, S ha a tetőt elérte, Ismét leballag, S ez így tart mindörökké: Föl és alá, föl és alá . . 111. Petőfiről, mint filozofról írni: még ma sem a legnépszerűbb dolog és tudomásom szerint mindezideig költészetének ez az ága talált a legkevesebb Világosságot.