Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 127 zásokban és affektál, akár csak Lisznyay vagy Szelestey. Egyik versében (Furán néz ki . . .) arról panaszol, hogy sarkantyújának két taréja letörött „s az ebinge, ha kőre mék se csörög" s még hozzá dolmányának is „vagy hat gombja leszakadt", — sőt ez a Hervadt bokréta czimüben már oly szánalmas állapotba került, hogy rongya „pántli­kákat ereszt". A tartalom tehát ilyes költeményeiben keveset ér, de a forma és néhol a gondolat is Petőfi szorgalmas forgatásáról tanúskodik. A Ne bánt­satok . . . czimű kezdő korszakbeli vers például a Rózsabokor a domboldalon . . . gondolatát dolgozza fel más alakban ; a Szól a lélekharang . . . kezdetű pedig a Temetésre szól az ének-ét. Még az idegen költők közül is úgy látszik a Petőfi kedvenczét, Berangert olvasgatta ez időkben különösebb elő­szeretettel ; legalább az Egy szivarárus leánykához czimű költeménye egészen az ő modorában van írva. Természetesen a Felhők hatását ő sem kerül­hette el, mint ahogy nem szabadulhattak alóla kortársai és hatásuk alatt van az első csalódások és fejlődő skepticzizmus korszakában ma is többé­kevésbbé minden ifjú költő. Tóth Kálmánt ilyen hangulatú költeményeiben inkább megőrizte jó ízlése a szertelenségektől, mint Székely Józsefet és habár az affektácziótól ő sem egészen mentes {Nem szeretem . . . Most szen­vedek . . .): pessimizmusa olykor szép költői formá­ban és gondolatban nyer kifejezést. Íme egy példa:

Next

/
Oldalképek
Tartalom