Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

124 Petőfi- Könyvtár nem talál. Így következett be, hogy dalai elhangzottak a nagy zűrzavarban s Erdélyi János 1859-iki tanulmányáig tehetsége és komolyabb törekvései sem voltai megfelelően méltányolva; kellő mértékben pedig máig sincsenek. Tény azonban, hogy az akkori időben való föltűnést és maradandóbb hatást Székelynél kizárta a maró czinizmus, amely nem egyszer satyrává erősödvén, némelyekre kellemetlenné is válhatott volna; Tóth Endrénél pedig az a bizonyos szilajság hiánya, amely a dalidók költőit a genialitás színében tüntette föl. Már pedig Lisznyayék oly hatalmasok voltak, hogy a babéraikon osztozni szándékozó ifjú költőnek el kellett sajátítania valamit elveikből, túlzásaikból, sőt életmódjukból is a végre, hogy a saját tehetségeihez mérten érvényesülni akarjon. Ez a szerencsés temperamentummal biró ifjú költő Tóth Kálmán volt. VII. Még eddig Tóth Kálmán az egyetlen költő irodalmunkban, akiről elmondható, hogy Petőfi nagy és jótékony hatással volt reá, noha egyéniségökben kevés a rokonvonás s az irodalmi környezet, amelylyel érintkeznie és amely közt élnie kellett, szintén inkább akadályozta, mint elősegítette írói egyéniségének a Petőfi nyomán való egészséges irányú kifejlődését. Ez állítás egyelőre paradokszonnak látszik, mert Petőfi alaptermészete aktív; a Tóth Kálmáné hatá-