Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 125 rozottan passiv. Petőfi merész, szókimondó, szilaj; Tóth Kálmán merengő, melánkholikus, olykor olvadékony. Petőfi úgy a tárgyban, mint a formában sokoldalú és minden műfaj terén, amelylyel csak megpróbálkozott, valami geniálisat tudott teremteni; Tóth Kálmán ellenben csak mint lyrikus jelentékeny és nagyobb jelentősége mint ilyennek is majdnem kizárólag szerelmi dalokra szorítkozik. Egy pár dologra nézve azonban hasonlítanak egymáshoz és főként ebből magyarázható ki a Tóth Kálmán fogékonysága Petőfi iránt. Tóth Kálmán is azt irta meg t. i. költeményeiben, amit átélt és átérezett s ilyenformán az ő költeményei is lelkének visszhangjai, — habár e visszhang korántsem oly sokszoros nála, mint Petőfinél. Másfelől magasabb iskolája, ahová tanulni járt, neki is az élet volt, amelynek kíméletlen árja őt is belesodorta még mint gyermek ifjat a pannonhalmi kolostor csöndjéből előbb a katonaságba, azután a komlókerti dalidók mámorába. Igazán csodálatos, hogy e szilaj, exczentrikus körben, amelynek vezéreLisznyay volt, meg tudta őrizni lelkületének gyöngédségét és eszményeit. Igaz, hogyha ily módon nem alkalmazkodik az akkori ifjú irói körök szelleméhez, nehezen tudott volna az irodalomban érvényesülni. Tóth Kálmán költői pályájának kezdetétől többé-kevésbbé mindvégig a Petőfi hatása alatt állott, anélkül azonban, hogy eredeti és sok tekintetben sajátos egyénisége ezáltal szenvedett volna. De a különbség közte és kortársai között erre