Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

80 Petőfi-Könyvtár szolgálhatott, mert az nem is volt soha Erdélyben Kisültek továbbá egyéb csalásai vagy csalási kisér-' letei, melyekért N.-Váradon három évig be isvoltzárva. Már 20-ikán teljesen le volt leplezve, noha hazudozásait még mindig merészen folytatta egész e nap délutánjáig, midőn az összes tanukkal szembe állítva, legalább annyit elismert, hogy már 1876 októberében hazajött s megelőzőleg ÖrdöngösFüzesen csakugyan tartózkodott, hol az ismert csalásokat akarta elkövetni. Végre, midőn már amúgy is le volt leplezve, junius 21-én maga önként bevallotta, hogy az Ördöngös-Füzesen szerepelt Pap János, a kiskapusi Czika György, a kőrösfői Antal István, a N.-Váradon bezárt Pető István stb. mind ugyanő s mindenütt arra törekedett, hogy családi titkok birtokába jutásával itt-ott magát 1848—49-ben elveszett rokonnak fogadtatva el, némi birtokhoz jusson. Az a gondolat, hogy Petőfiről hazudozzék, először Nagy-Váradon, a börtönben (1873—75) fogamzott meg fejében. Rabtársai t. i. sokat beszéltek róla, hogy senki sem tudja, élő vagy halott? s aki róla valami bizonyosat tudna, bizonyosan meg is jutalmaznák. Legelőször Petőfi képét Váradon egy kirakatban látta s Szováton kezdett róla legelébb hazudozni Sala Sámuelnek, ki kérdezősködött tőle, hogy merre járt. Petőfit különben sohasem látta, Oroszországban nem isvolts az egészből csak az igaz, hogy Csíkszeredából az oroszok csakugyan elvitték Oláhországba, de ő a Duna mellől megszökött.