Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

Petőfi eltűnésének irodalma 81 Ezzel Manassest átadták a büntető törvényszéknek. Ez Manasses hazugságainak rövid története, melyek alkalmasok voltak lázba hozni egy egész ország sajtóját és közvéleményét. Önkéntelen a kérdés, hogyan sikerült neki ez annyira és olyan jól ? Hiszen Manasses egy nemcsak teljesen míveletlen paraszt volt; de emellett majdnem a legcsekélyebb fokú értelmi képesség birtokosa. Egy kis, összenyomott, csúcsos fejű, előre nyúló álcsontú ember, czigány-fekete arczczal, téveteg, bizalmatlan, majdnem együgyű nézéssel. De hát éppen azért sikerült, mert a szélhámosság oly nyomorú külsőben jelent meg, hogy ez mintegy kezessége volt igazmondásának. Másik az, hogy a szibériai magyar foglyokban való hitre elő volt már készítve az ország közvéleménye s így mindenki természetesen, öntudatosanként belé a durván kivetett hálóba, melyet oly nagygyá éppen az a fontosság tett, melyet neki mindenki tulajdonított. Emellett éppen a kérdezősködés, firtatás vezette Manassest részben arra, hogy mit kelljen mondania. A kérdések megtanították a feleletek lényegére; mert azt sohasem kell feledni, hogy psychologiailag érdekes, de — ismételjük — különben természetes tünemény, hogy a ravaszság, furfangosság rendesen a legalsóbb rendű értelmi képességgel párosul. Mentől nagyobb a felfogó ész, annál hátrább s összébb szorul amaz, a lényegében állati vonás, mely nem egyéb, minta létfentartás egyik eszköze, a létért való P«tófi-Könyvtár. XXIV. g