Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

Petőfi eltűnésének irodalma 63 Zeyk Domokos kardot cseréltek, mert a Zeyké össze volt csorbulva. Ugyancsak volt a táborban egy rongyos lengyel kém, aki Petőfit, mint Bem kedvenczét, nagyon szerette. Ez előre megmondta neki, hogy nagy nap lesz a segesvári. Aztán szól a költő magatartásáról a harcz alatt, egészben Lengyel nyomán, Bem meneküléséről teljesen regényes alakban, még regényesebb alakban Zeyk hősi haláláról, melyet a költő önfeledten végignézett és ezérl nem menekült. Csak mikor Zeyk főbe lőtte magát, tért magához, midőn már egyedül volt, védtelenül. „Csak jegyzőkönyvét rejtette keblébe." Azóta mindig keresik a költőt. Kolozsvárt azonban, mondja végül Jókai, hallotta a Petőfikutatás mondakörének folytatását. Ugyanis az említett lengyel kém előkerült, ki eddig nem tudta, hogy Petőfit keresik s azt állítja, hogy ő megtalálta a költőt a csatatéren sebesülten, elvitte Segesvárra s megnevezi a házat is, hol ápolás végett hátrahagyta. Többet nem tud róla.*) V. Szemlénkben tovább haladva, e kérdéssel röviden 1876-ban találkozunk ismét Jókai Petőfi halála napján czímű czikkében az Életképek-ben, midőn ugyanott Aradi Zsigmond Petőfi-mellszobra is megjelent Haske rajzában

2) s midőn közölte !) Vasárnapi Ujs. 1874. 52. sz. 834. I. 2) 49. sz.