Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

64 Petőfi-Könyvtár Petőfinek a Földvári Masznyik Eridre által beküldött ifjúkori töredékeit is. „Még mindig akadnak, akik Petőfit keresik!" — írja Jókai. Több levelet kapott ő is az ország különböző vidékeiről, ahol egyik-másik rejtélyes alakban az elhunyt költőt vélték fölismerni. Egy levélből, melyet K. L.-nétől kapott Kaposvárról, idéz is néhány sort. E szerint mióta a levél írója Jókai Politikai Divatok cz. regényét olvasta, melyben az őrült költőt ő is Petőfinek tartja, nincs nyugta, nincs annál kevésbbé, „mert Somogy-megyében egy őrült költő jár" és már kétszer oly remek verset hallott tőle, hogy éles szúrást érzett szivében, mert csak Petőfi versei hangzanak oly módon". Elmondja ezekben, hogy Bemnél szolgált, fogságba került és sok évig Kufsteinban szenvedett. E nézetét megerősíti az, hogy apjának Ájer Mihály mondta Olmützben, mint akkori fogolytársának, hogy a költőt KisCzellben látta. Leírja ezt az alakot is, kit a környéken „bolond Bélá"-nak hívnak; de az, a leírás szerint, Petőfi nem lehetett. „Petőfi nem él, — így végzi Jókai. — Nyugodjunk bele, hogy ami földi volt benne, az porrá lett már." Ez volt a több évre terjedő kutatásnak, találgatásoknak és regéknek mintegy záró igéje.