Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

Petőfi eltűnésének irodalma 151 fivérétől, mint családja összes tagjaitól bekérte a közelebbi adatokat s Kérynek kérdéseire válaszolt, ki erre leutazott Nagyszebenbe. És noha mindenben a legnagyobb titoktartást kérte, egy lap elferdítve ugyan, kipattantotta a titkot s így többé nem lehetett elhallgatni.*) Ez a kérdés napfényre kerülésének rövid története. Amint a Budapesti Hirlap téves közleménye megjelent (1902. 2-ik sz.), már a harmadik számban Jókai, Török Aurél, Szana Tamás, Baróti Lajos adolgotvalószinütlennek mondták. A Petőfi-Társaság elnöksége is ezeket az adatokat pontatlanoknak jelentette ki és Kéry tiltakozott ellene, hogy ő tette volna közzé. De most már éppen a lapok támadásai miatt ki kellett vele lépni s így számolt be Kéry a Budapesti Hirlap 1902 január 7-iki számában az egész kutatásról, közölve az összes leveleket, melyeknek lényegét adjuk itt csupán. Fischer Ágoston, waldhütteni körjegyző, 1901 deczember 2-iki levele szerint, nagyapjától így hallotta a dolgot: Midőn 1849-ben „menetelésben voltak", Petőfit, akit ismert, Segesváron'túl a tarlón, nem messze az országúttól, holtan látta. Hozzá lépett s látván, hogy halott, szolgája segélyével fejét levágta s podgyásztáskájában magával vitte. A háború után politikai tekintetekből hallgatott róla. A fejet, minthogy a nagy melegben gyorsan *) E lap a Budapesti Hirlap volt, melynek 1902. 2. sz. egy ily közleményt hozott: Petőfi koponyája - megkerült.