Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

152 Petőfi-Könyvtár föloszlásnak indult, azonnal kifőzte, sok évig tartogatta, majd a balázsfalvi rumén gimnáziumnak adta, de nem mondta meg, hogy kié. Utóbb sem szólt róla, félve a közfelháborodástól s neki is megtiltotta, hogy kihíresztelje. Ennek igaznak kell lenni, mert az öreg orvos, Reichenberger Bernát, igen komoly, pedáns ember volt. Az odaajándékozás a 60-as években történt, mikor a költő halálát kutatni kezdték s nagyapjának nagy aggodalmai támadtak miatta. E közlemény rendkívüli föltűnést okozott. Volt lap, mely vezérczikkezett róla. Bartók Lajos és Kéry Gyula 1902 junius 6-án kihallgatásra mentek Széli Kálmán miniszterelnökhöz és Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszterhez, ki még az nap levélben megkérte Mihályi Viktor balázsfalvai g.-k. érseket, hogy vegye a koponyát őrizet alá, ami meg is történt, de a koponyát megvizsgálás végett csak a konzisztorium határozata után tartotta lehetőnek Budapestre küldeni. A későbbi kutatások megállapították, hogy a koponyát a gimnázium csakugyan Reichenbergertől kapta.

1) A koponyakörül csakhamar egész kisregekör támadt. Volt ki azt állította, hogy leányától hallotta, hogy a doktor vizet is ivott belőle. Természetesen azonnal fölfedezték rajta a kiálló balszemfog helyét, NB. Kisült az is, hogy ö mint olyat adta, melyet a piskii csatából vitt el, ahol bizonyítványai szerint csakugyan jelen volt, de Segesvárt nem.