Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

Petőfi eltűnésének irodalma 149 tudott arról a családi hagyományról, hogy nagyatyja, Reichenberger Bernát (Bernhard), aki a forradalom alatt orvos volt az osztrákoknál, a háborúból egy levágott fejet vitt haza, amely Petőfié volt, de nekik róla sem idegenek, sem nagyapjok előtt beszélni nem volt szabad s ő sem beszélt róla soha. Anyja azonban, a nevezett orvos leánya, neki gyakran beszélte, hogy e koponya a Petőfié, még pedig azzal kapcsolatban, hogy az ő anyja mindig félt miatta, mert a költő holttestét annyian keresték. Ámde ő különösebb jelentőséget egyáltalán nem tulajdonított neki, mert az a kör, melyben ő utóbb Balázsfalván forgott, éppen nem érdeklődött a költő iránt. Midőn mint katona, előbb Boszniában, majd Budapesten élt, nagybátjánál, ki Kőbányán lakott, természetesen találkozott nagyapjával is, aki végső éveit e fiánál élte le. Egy alkalommal, 1895 február hava táján nagyatyja rosszul levén, egy estve fölkereste őt. Fönn találta s a beszélgetés alatt a forradalomra került a sor. Magokra levén, meg merte kérdezni, hogy kié volta náluk levő koponya, talán a Petőfié? Az öreg tagadta, de azt elismerte, hogy sokan keresték ezt a koponyát s azt mondta neki, hogy halálos ágyán majd mindent megmond. Erre a másik szobába ment, de látszott rajta, hogy kellemetlenül érinti az ügy. Juniusban végelgyengülésben meghalt az öreg, de már halála előtt öt nappal magánkívül volt s beszélni vele nem lehetett. Fischer pedig lS98-ban Nagy-