Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

150 Petőfi-Könyvtár szebenben telepedett le. Egyszer szabadságát testvérénél, Ágostnál (községi jegyző Waldhüttenben) töltötte, aki erősítette, hogy a koponya Petőfié volt, mert nagyapjok neki ezt mondta Budapestre költözése (1889) előtt. Apja Segesvárról hozta el, a törzsről levágva, később a balázsfalvi rumén gimnáziumnak adta, anélkül, hogy megmondta volna, kié volt. Haza térvén, elhatározta, hogy ezt a tényt közreadja, de családja, aggódván a következményektől, lebeszélte. Így nyomta őt a titok 1901 őszéig, midőn egyszer a kávéházban kezébe akadt a Vasárnapi Újság, melyben a költőnek Pákh Alberthez intézet levelét olvasta s ebben azt a helyet, hogy „lemondok a szini pályáról". Látva, hogy ezt a levelet Kéry Gyula adta közre, mint a PetőfiTársaság megbízott Petőfi-ereklyék gyűjtője, hoszszabb töprengés után november 16-án írt neki, de mintegy csak jelezve a dolgot, azzal nyugtatván meg magát, hogy ha tovább nem kutatják, annál jobb. Nagy nyugtalanságban várta a választ, melyből meggyőződvén, hogy (amit tudhatott volna magától) sem őt, sem mást e miatt baj nem érhet, úgy J) Reichenberger Bernát Bécsben szül., megh. Budapesten 1895. Sebész volt s 1838 óta katonaorvos Pesten, majd az I. oláh határőrezrednél lett fősebész s mint ilyen szolgált Erdélyben, az erdélyi hadtest 2-ik diviziójában. Budapesti Hírlap. 1902. 7. sz. Bizonyítványai (7 drb) a Petőfi-házban vannak. Ezekből nem tűnik ki, hogy a segesvári cs ban ott volt.