Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

148 Petőfi-Könyvtár mire Fejéregyházára húzódott s onnan nézte a csatát gyalog." A csata végén aki futhatott, Héjjasfalva felé futott. Akkor látta a költőt az országúton arra a halomra futni, melyet vázlatán megjelölt, de ez a vázlat nincs közölve. A halmon egy félzászlóalj honvéd födözte a futókat s a költőt látta, mikor soraik közé bement, átugorva egy kis árkon, miközben kalapja leesett s róla le a trikolor pántlika is. Itt a közlés megszakad. 111. Noha úgy látszott, hogy eddig a költő haláláról már minden lehetőt és lehetetlent elmondtak a szemtanúk vagy magokat olyanoknak kiadottak és azok, kik állítólag ilyenekkel beszéltek, úgy hogy több évig csend uralkodott s a tárgy kimerítettnek volt tartható ; mégis mintha a végzet nem engedte volna meg e kérdés végét, 1901 utolsó napjaiban egy egészen uj, az előbbieknél még sajátosabb változat került elő, melyről azonban e sorok írója már a költő életrajzának írása közben hallott, de annyira meg volt győződve róla, hogy pusztán agyrém, hogy ekkor sem vette komolyan, mikor végre a lapokban mint elsőrangú esemény tárgyaltatott. Fischer Károly a következőképen adja elő a dolgot a Petőfi koponyájáról, mert hiszen ennek állítólagos megtalálásában állt a nemzetet fölrázó hír. Ö most (1902 február 6-án, tnikor emlékiratát írja) harminczkét éves és tizenhét éves korában már