Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

Petőfi eltűnésének irodalma 147 táv térparancsnoknál vacsorázott és hált meg s másnap Gamerrával ment kocsin Héjjasfalváig. Minthogy Gyalokay azt állítja, hogy a költő vele ment szekeren Maros-Vásárhelyről Fejéregyházig, mások szerint pedig Kurczczal, Gyalokay hivatkozik Müller Ferencz századosra, kivel az úton találkozott Héjjasfalva és Fejéregyháza közt. Ezt Müller Petőfi S. és a segesvári ütközet cz. czikkében megerősíti, viszont bizonyítja, hogy a költő katonatiszti sapkával, vitorlavászon katonai blúzban, nadrágban és balfelől lógó bőrtáskával volt a csatában, de úgy rémlik neki, hogy kardja volt. Elestéről nem tud semmit, de nincs kétsége benne. *) A többi a czikkekből és levelekből nem tartozik ide, csak azt említjük meg, hogy gr. Haller József nyílt levélben Müllerhez több kérdést intézett a csatáról, Petőfiről s legkivált arról, hogy nem hurczolták-e őt ugyanahhoz a sírhoz, melyben Müllert is élve akarták bedobni? Erre azonban Müller válaszát nem ismerjük. Ugyané lap közli Tamási nevű honvédtiszt egykorú följegyzéseiből azt az adatot, hogy a költő elesett a segesvári csatában „azzal a kis csapattal együtt, amelynek sorai közé menekült". „Petőfi is nemzetőri ruhában, pántlikás és tollas kalappal a fején, ott ténfergett egy darabig köztünk, (mondja máshelyt a Bem kíséretéről szólva) de Bem komolyan megintve őt, elküldötte a veszedelmes helyről, !) 1897. VI. 103—109. Levelezések. 115-117. 1. 10*