Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Hatodik fejezet: 1896-1902

146 Petőfi-Könyvtár falva felé vette körül a magyar gyalogságot, ahol már szélesebb a völgy és lovassági roham elől nehéz a kitérés, tehát ott kellett elesnie a költőnek is. Ezt ő Bem hadállásából, az ágyuk elhelyezéséből és végre abból következteti, hogy a költő, noha több helyen járt az ágyuk mögött, egészben d. u. két óráig Bem közelében lehetett. Ámde d. u. három óra tájt Bem a Fejéregyháza mögött levő menedékes oldalra húzódott vissza s kétségtelen, hogy Petőfi is kisebb-nagyobb távolban követte őt. A magyar jobbszárny megkerülése d. u. 5—6 közt sikerült s ekkor az élőiről is szorongatott magyar sereg rendetlen futásnak eredt. Valószínű, hogy a költő ekkor sem volt távol Bemtől, ki vagy a héjjasfalvi úton vagy balra a menedéken állt, ahol ekkor lóra ült és így menekült meg. Ámde a költő gyalog levén, mivel a középponton állt, csak abba az irányba menekülhetett volna, mint Bem; minthogy pedig oda gyalog nem juthatott, tehát mint társai, csakis a hegy felé futhatott, ahol társai nagy részével utóiéretvén, az orosz lovasok lekaszabolták. Ezért a költő hamvai is csak a nagy honvédsírban nyughatnak, ahol a legtöbb volt a halott és haldokló. Ugyanez alkalomból a kolozsvári 1848—49. Történelmi Lapok újra kiadta Gyalokay Lajosnak már 1879-ből ismert leírását Petőfi utolsó órái cz. a. s egyszersmind megczáfolta a Székely-Udvarhely cz. lapnak julius végén írt azt az adatát, hogy a költő julius 30-án Sz.-Kereszturon b. Gamerra Gusz-