Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

Petőfi eltűnésének irodalma 139 József írja, nem egyszer mondta, hogy a költő eleste helyét hibás nyomon keresik, de bár akarta, sohasem írta meg. Imreh Sándor is újra megszólalt Ujabb adatok Petőfi S. haláláról cz. czikkében. Többek vallomását és levélbeli adatait sorolja fel, melyeknek czélja azt bizonyítni, hogy a költő nem eshetett el Fejéregyházán túl oly távolra, mint Lengyel állítja s a nagy por és füst miatt nem is láthatta. A helyre és sírra nézve gr. Haller Józsefnek igaza van, ezzel megegyeznek az ő régibb kutatásai, a Gyalokay előadása s az ujabb adatok, melyeket ő Csobott Istvántól, Kiss Jánostól és Gáspár Gergelytől hallott. Utóbbi azt beszélte, hogy a költő a buni hidon esett el karddal kezében, föl akarván egy társával együtt tartóztatni a kozákokat, de ezek dsidájokkal fölemelték s fővel lefelé a Küküllőbe dobták. A czikk többi része lehető pontos méretekkel czáfolta a Lengyel és Szkurka állításainak a költő eleste helyére nézve.

2) Imreh aztán utóbb sem hagyott fel a kérdés kutatásával, mondhatni 1895 deczember 25-én, bekövetkezet haláláig. Már felsorolt művein és czikkein kívül ismertette gr. Haller Józsefnek e kérdésben hozzá írt leveleit az Erdélyi Híradó 1890. 119 számában Petőfi Sándor sírhelyéről cz. a. U. ott jelent meg A megsértett Petőfi (144. sz.), Petőfi irtiokoskodása (174. sz.) s végre A P. S. sir2) U. o. II. 1892. 313, 321, 330. 1. 1894. III. 189 1.