Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

124 Petőfi-Könyvtár 1887 julius 2-án a budapesti Nemzeti Múzeumba, egy másolatát a marosvásárhelyi ev. ref. koll. könyvtárába küldte be. Nem volt ugyan ott a segesvári csatában, de 14—15 éve kérdezősködött az élő bajtársaktól a költő haláláról, anélkül, hogy bármi jelentős adatot hallott volna. Az 1885-iki felhívásra elhatározta, hogy kikérdi Balogh Dániel m.-vásárhelyi szücsmestert, volt Mátyáshuszárt s elment hozzá junius 15-én. Balogh Dániel ismerte ugyan a költőt, de a segesvári csatában nem volt ott; azonban felesége, Boda Mária, igen fontos adatokat tudott. Ugyanis az a ház, hol laktak, 1870-ig Miklósy Dánielé volt, aki mint gyalogos hadnagy Bem táborában, részt vett a segesvári csatában és ismerte Petőfit is. Ehhez a Miklósyhoz 1869 nyarán Baloghné mint fiatal asszony látogatóba ment Gagyba, nem messze Székely-Kereszturtól. Egy nap kocsin kirándultak Segesvár felé s ez alkalommal Miklósy azt beszélte, „hogy ismeri azon helyet, ahol Bem ágyuja volt felállítva akkor, midőn a muszka generálist (Skariatin) lelőtte; de igen azt a helyet is, ahová Petőfi Sándor eltemetve van". Erre rámutatott az országút egy pontjára Fejéregyházán túl Segesvár felé, hol az ágyú állt, távolabb egy fűzbokorcsoportra s mellette egy kis emelkedésre, azt mondván, az a Petőfi és húsz más bajtársának sírja. Nemzeti Múzeum. 1268-1887. sz. a. igtatva.