Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

58 Petőfi-Könyvtár XVII. TárKányi Bélához. (2) Duna-Vecse, april 28. 1844. Admodum reverende barátom! Ha nem az volnál, a mi vagy : türelmetlenséged már ezóta alkalmasint néhány adtateremtettekővel emelte volna magasabbra a káromkodás díszes Pantheonját; de pap létedre, ugy hiszem, hozzád illő csendes békével vártad soraim megérkeztét. És íme, megérkezett azoknak megérkezése. Mert ugy gondolom, mire ezeket olvasandod, már nálad lesz levelem. Miért tettem ily irgalmatlan próbára „békességes tűrésedet" (mint mondják a magyar vándorszínészek a türelmet mind e mai napiglan): ne kérdezd; egy hamarjában magam sem tudnék rá felelni. Mentségemül annyit mondhatok : hogy kutyarest levélíró vagyok — ha ez általában mentség. Egyébiránt, igazat szólva, meg is akartalak lepni mingyárt első levelemben a . . . legendával. De minthogy ez ideig az ihletés semmikép sem lepett meg, a fent említett dologgal én sem lephettelek meg tégedet. És, barátom, őszinte nyíltsággal szólva, aligha lesz valami már a legendából. Bizony isten, annyit törtem rajta fejemet, hogy no ! és csak egy kukkot se tudtam összeeszkábálni... az az hazudok, mintegy negyven sor meg van biz abból, de itt aztán a ne tovább! Már más valami tárgyat keresek, és ha csak lehet, elkészítem a