Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 59 határideig, mert a mellett, hogy szavamat is adtam, miszerint az Őrangyalba dolgozandom: igen nagy gyönyörömre válnék veletek, derék ifjak ! egy mezőn fölléphetni, kiknek meleg barátságával dicsekszem. Oh, Béla barátom ! be szép napok voltak, melyeket körötökben tölték; istenemre, sohasem feledem. Tőletek eljővén, mikor, mikor nem? azt már nem tudom, de akármikor, csakhogy Pestre értem. A verseimet sokat hurczoltam ide oda, s nem boldogulhattam velők, mert egyik könyvárus sem akarta megvenni: minthogy a verseknek egyátaljában nincs kelendőségök. Ügyem végre egészen reménytelen, s a mennyire reménytelen, épen annyira kedvező, nem különben meglepő fordulatot vőn. Vörösmarty tudniillik a Nemzeti kör elé terjesztette. S ez elhatározá verseimet kiadni; a mi meg is történendik, olyformán: hogy a verseket előfizetés utján kiadja 1000 példányban, s az egész jövedelem, a költségeket levonva, enyém lesz. Július eleje táján kijön. A példány egy pengő lesz. Vörösmarty, Vachott Sándor és Szigligeti voltak megbízva verseim átnézésével, s ezek, barátom, vagy tizenötöt kivetettek belőlök, s nagy részt bordalokat. Csak nézd, a „szomjas ember tűnődését" is ki akarták küszöbölni, de már ezt nem hagytam. Ilyenformán állok verseimmel. A mi a szinészpályámat illeti... annak vége van. Igen, barátom, lemondtam a színészetről, s július elsejétől a Regélő szerkesztője leszek Vachott Imre mellett. Ezentúl tehát kirekesztőleg az irodaturának vagyis literadalomnak vagy