Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

52 Petőfi-Könyvtár irom le, áthatottan azon édes sejtéstől, hogy talán nincs a Tekintetes Ur minden részvét nélkül sorsom iránt. Legyen szabad ezt remélnem, legyek oly szerencsés, hogy e remény valósuljon; mert elhagyott pályámon a Tekintetes Urnák irántam mutatott — s általam aligha megérdemlett — szívessége, leereszkedése ösztönzőm egy magasabb czél felé, igen, vezércsillagom, büszkeségem. Elhagyva Pestet Debreczenbe jövék, innen ismét tovább utazandó Erdély felé. De több szinészismerőm unszolásából Komlósyhoz menék, kinek társasága akkor itt működött, s ki, mint mondá, télre Kolosvárra menend. Komlósy meglehetősen fogada, s így egy hetet tölték Debreczenben, már mintegy tagja a társaságnak. Ekkor ismét magához szólíta Komlósy, velem körülményesebben értekezendő. De már ekkor nagy meglepetésemre egészen más nótát fútt, s többek között azt is kijelenté, hogy Kolosvártt énekelnem is kellend az operákban. Ez különösen nem tetszett nekem, s a mint tőle távoztam, egy kis társaság igazgatójával találkozám. Ez hitt magához s jó szerepeket, jó fizetést igért. Ennél fogva — de leginkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam — hozzá állék. Diószegre menénk — egy Bihar megyei mezővárosba — s itt játszánk néhány hétig. Kaptam egy pár meglehetős szerepet, például Tornyayt a Tisztújitásban, Warningot a 30 éves kártyásban stb. és 50 frt proportioba tétettem. Innen Székelyhidra menénk, s itt mintegy 3 hétig