Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

III. Tábori levelek

Petőfi levelei 223 engedje meg ön, hogy megcsókoljam önnek jobb kezét, mely az én hazámért vérzett!" és sírva csókolta meg a tábornok csonka kezét, s mi, kik jelen voltunk, mindnyájan sírtunk — de ezt nem olvasni kell, ezt hallani és látni kellett volna. — Tennap küldötte szét Bem a kisebb érdemjeleket serege jobbjainak. E sorok Írójának szerencséje van ezek közé tartozni. S igy meg vagyok végre jutalmazva is, pedig túlságosan, nem az által, hogy érdemjelet kaptam, hanem azon mód által, melylyel azt nekem átadta Bem. Legyen gyöngeség tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy e jelenetet ki ne írjam. Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem, bal kezével, mert jobbja még föl van kötve, s ezt mondá: „bal kézzel tűzöm föl, szivem felőli kezemmel!" s midőn elvégezé, megölelt, hosszan és melegen ölelt! — az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, ennyit nem érdemeltem. Oly megilletődéssel, melytől, ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem : „Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak ; atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet." (Közlöny, 1849. április 26.) Petőfi Sándor.