Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

94 Petőfi-Könyvtár az erős hangot, hogy elérjen a hang az erdő széléig, a sík mezőig, mert ott nincs, amibe beleütközzék és könnyebben szárnyalhat messzi, világá . . . Pedig messzi volt a rengeteg széle. Száz kiáltás egymásvégébe sem érkezett volria ki a legközelebbi oldalon. Ez a legközelebbi oldal a rákosi, mert aztán Muszkaországba mehet a rengetegbe a rabló anélkül, hogy a napsugár csak egyszer rásüthetne a sötét lombok végtelen sátora alatt. A nótakedvelő haramiavezérnek később párja akadt. Csak olyan haramia vala, mint ő és Veres Nyikának hivták a jövevényt. De ez is éppen olyan noták-bolondja volt, mint a fekete bács. Ez a messzi földet bejárt jövevény hirül hozta, hogy Erdélyország földjét tapossa Petőfi Sándor, az a hires pennáslegény, akinek sok szép nótáját dalolják szerte a hazában. Kevés biztatás kellett ahhoz a fekete bácsnak, hogy meghívja vendégül a nótacsináló Petőfit. Nyika elmagyarázta a rablóvezérnek, hogy nem könnyű dolog ám elnyerni, mert katona és ha jól emlékszik, hát tiszt. Azután a nótacsináló különös alakját magyarázta el és az arcza formáját beszélte különösnek. Hát ez a furcsa, különös ember már elbeszélés után is nagyon tetszett a fekete bácsnak. Megismerte volna akár egy millió ember közül. Hát amikor megtudta, hogy Petőfi mint katona sem visel gallért! . . . No, ez tetszett a fekete bács-