Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

Péterfy Tamás: Petőfi regék 95 nak. És vallatni kezdé a czimborát, hogy miként lehet katona gallér nélkül ? . . . Veres Nyika megmagyarázta, hogy annak a verscsinálónak nem a császár parancsol, hanem Kossuth apánk, aki olyan ember, hogy a hazáról esvén szó, még Rózsa Sándornak is megkegyelmezett és vezérré tette ... No, hát egy istenes poétát, egy nótacsinálót hogyne engedne gallér nélkül járni . . . Addig beszéltek a nóták bolondjai, hogy végre kiokoskodtak és megegyeztek abban, hogy fölkeresik a nótacsinálót. Nyika úgy biztatta a fekete bács-ot, hogy élve, vagy halva meg kell keríteni. De nem tetszett ez a föltétel bezzeg a fekete bácsnak. A rettenetes ember felgyűrte zsíros fekete ingujját és azzal fenyegetődzött, hogy megtapogatná annak az istenteremtette embernek az oldalbordáját, aki bántaná Petőfit, a nótacsinálót. Mert a nóta a föld virágja és aki csinálja, az az ég jósága. A nótacsináló megkeritésére nehezen találták ki a teret. A fődolog az vala, hogy valamiképpen a közelébe jussanak. Lopni már nem kellett tanítani őket. A fekete bács csupán egy istenes nótát akart tőle hallani. Aztán azt se bánja, ha meghal, hiszen egy rablóval több vagy kevesebb ? . . . az nem sokat számit! . . . Nagykésőre kisütötték a tervet. Úgy határozták, hogy beállanak a honvédtáborba. Az lesz a legkönnyebb hozzáférkőzés. De ha nem tesznek ahhoz a csapathoz? — okoskodott a nagy erejű fekete bács.