Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

A kincses kukoriczaföld. — Petőfi rege Héjasfalváról. — M

ikor haldokolt az öreg Juon, magához hivatta a pópát, hogy meggyónja bűneit, mielőtt elköltöznék ebből az árnyékvilágból. Ezüstfehér haja hosszú volt, lecsüngött a vállaira. Arczának minden vonása megnyugvást, a boldog örökéletbe vetett bizalmat mutatta, hiszen neki nincs és nem is volt nagy bűne! A forradalomban nem járt rabolni, mint a többi oláh. Nem ölt meg senkit s ha nem segíthetett az üldözötteken, ha nem kínálhatta meg az éhezőket, — de nem is bántotta. Gazdag volt. Gyermekekkel nem áldotta meg az Isten, szelid ember vala, miért indult volna a magyarok ellen? Egy btine mégis van. Nem cselekedeti, de a szentírás szavai szerint kétféleképpen vétkezhet a gyarló ember az Isten akarata ellen; cselekedettel és mulasztással. Ö nem cselekedett rosszat, de mulasztott... Akkor történt, mikor Bem tábornok a magyar