Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

Péterfy Tamás: Petőfi regék 109 csapatokkal csatát vesztett Segesvár mellett. Igen. Akkorról mulasztott el valamit fölfedezni, de jön a pópa és meggyónja neki. Talán segíthet?... Bizonyosan segíteni fog. Megérkezett a pópa. Díszruháját öltötte fel a gazdag Juon tiszteletére s az aranyos feszületet hozta el. Oda tartotta a beteg ajkaihoz, de a beteg nem csókolta meg a keresztet. — Elébb a bűnömet akarom elmondani, — szólt csendesen a pópához és az egyház embere érdeklődve mondotta: — Hallgatlak. — Talán hosszas leszek. Üljön le, tiszteletes atyám! — kínálta a pópát s amint közelébe ült a pap, elkezdé vallomásait. — Van nekem egy kincses kukoriczaföldem. A pap nagyra nyitott szemekkel tekintett a betegre s még jobban érdekelte a gazdag Juon gyónása. — Drága kincs van benne. A magyarok legdrágább kincse. Mikor a magyarokat Segesvártól idáig kergették a muszkák, akkor került oda, akkor ástam az én földembe s benne van az most is, mert senki sem tudja, csak én tudom. Egyedül csak én . . . — Ne siessen a beszéddel, Juon! — csöndesité a pópa, pedig alig várta a következőket. — Úgy esett, mintha most is látnám, hogy a csata végén sötét, nehéz fellegek ereszkedtek le az égről. Szinte a földet söpörték. Égiháború volt