Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

IV. Petőfi a természet realistája

Petőfi és a természet 89 hogy teteje nádból van kötve. Áttér környékének leírására: a kis habos, szótalanul futó csermelyre, melyben tarka pintyek lépegetve járnak, a görcsös ágú blikkre s a sötét szilre, melyet a ház régi lakója eleven sövénnyel vett körül s ezáltal udvarába befoglalt. Rajzolja a felkúszó vadszőlő gazdag levélsátorát, melynek árnyékában a ház gazdája déli álmot alszik naponkint, míg fia felmászik a fatetőkre a vércsefészek piros tojásáért vagy vidáman kérdi a kakuktól: mondja meg, hogy meddig él. Mind oly adatok, melyek derűt ébresztenek bennünk, de mélyebben meg nem hatnak. Nézzük Petőfit. Ö is a környéket kezdi leirni. A kis patak a völgy mélységébe fut le mint a kergetett őz. Fényes tükörébe mint kaczér leánykák kandikálnak a virágok, melyekhez a vadméhek imádókként jönnek égő szenvedélylyel, de meglakolnak érte, vizbe hullnak. E bűbájos harmoniájú hely nem tűri meg a vad szenvedélyt büntetés nélkül! Mennyivel élénkebb képet nyújt a kergetett őzként futó patak a rácsos ajtajú csermelynél 1 Mennyivel igazábban mutatja a virágok vizbe kandikálása s a méhek vizbe pottyanása e hely vidámságát, mint a gazda álma s a fiú tréfálózása! Még azt sem engedi meg a táj jó szelleme, hogy a méhek belefuladjanak a vizbe. Elég nekik a kiállott ijedelem, melynek elszenvedése után a szellő levelet hajit le számukra, melyre mint életmentő sajkára felkapaszkodnak, míg a rajtuk szánakozó nap meg-