Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

IV. Petőfi a természet realistája

90 Petőfi-Könyvtár szárítja szárnyaikat. E helyen mint azilumban még a gonosztevőnek sem történik bántódása! Hogy mekkora áldás pihen e vidéken, tanúsítja az anyakecske, mely duzzadó emlőkkel jár gödölyéi mellett s egyszersmind gondoskodik, hogy a kunyhó kicsiny asztala üresen ne maradjon. Mily csekély igényűek és boldogok azok, kik egész életükben megelégednek a kecskenyujtotta táplálékkal. Tompa szintén a derültség képeit szaporítja: A harangszó is csak ritkán téved idáig, nem hallani itt a durva hajnalt hirdető kakasszót, hanem (mint Petőfinél) a rigók s gerliczék összhangzó dalát. Kék darazsak háboritlanul ki- s bejárnak a cserfa törzsökében lévő köpübe, lenn a mélyben szirt s fatorladék közt elvész a bérez harsogó patakja, hallgatás ül a bérczen, omladékon, csak néha hallik a vakond túrása s a tarka harkály gyors kopácsolása. Mind megannyi jól megfigyelt mozzanat, de eredetiség s mélyebb vonatkozás nélkül. A következő jelenet, meg éppen nem illik az eddigiek vidámságához: „Meg-megdördül csendes alkonyatban gyilkos csője a leső vadásznak". Petőfi is felhozott egy sötétebb jelenetet, de csak azért, hogy tréfába olvaszsza! Most egy hasonlattal fűzi tovább szemlélődését: valamint a tengeren csend és vihar van s ő a szigetek hazája, úgy a rengetegnek is, melyben mérhetetlen csend s zugó vihar váltja fel egymást, a kicsiny lak szigete. Láttuk, hogy Petőfi a helyzet hangulatából vette hasonlatát, míg Tompá-