Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

III. Petőfi természetszeretete

62 Petőfi-Könyvtár a tenger csodálata, a mindinkább fejlődő közlekedő eszközök következtében minden szivet eltöltött. Petőfi is már ifjúkorában bevallja, hogy „csavargónak születtem én" s később is, mihelyt szerit ejtheti, utazni megy. „Volt a világon", írja leveleiben, „egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába beleunván, utazni ment, faluról-falura, városbólvárosba", akár csak mint nagy költőtársa, Byron Harald lovag képében az egész kontinensen. Egyáltalán, ha tartózkodási helyeit figyelemmel kísérjük, kiérezzük, hogy volt valami lelkében abból az ősi nomád hajlamból, mely a maga féktelen szabadságvágyában s tudattalan természetszeretetében a legnyugalmasabb otthont feláldozta, csakhogy kényekedve szerint elkalandozhasson, a természetben gyönyörködhessék úgy, mint Byron, ki valóságos sportuszó volt imádott tengerében, mint Shelley, ki órahosszat ringatózott csónakában. Hiszen még a harczi zaj közepette is egyszerre lágy hangulat fogja el, mikor „pacsirtaszót hall megint". Magában a magyar költészetben is éreznie kellett ez uj szellem szárnycsapásait. Nagy kedvelője volt Csokonainak, de kivált Vörösmartyt pályája kezdetén nagyon tisztelte s bár később elszakadt tőle, a vele való beható foglalkozás nyomait költészetéből ki nem törölhette. Ezeknél világosabban hatott rá Vajda Péter, ki prózában irt költeményeiben leglelkesebb dicsérője a természet, különösen a keleti természet szépségeinek. Petőfi költeményt is ir halálára, melyben őt a természet, mint leg-