Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

II. A természet a magyar költészetben

Petőfi és a természet 49 nak elő. Nagy ritkán vesszük észre, hogy kép/elete enemű költeményeiben nagyobb teremtő erővel működik, s hogy érzése lángolóbb, igazabb. így a „Fohászkodás" ez. óda nagyon fölülmúlja Matthissonnak „Heiliges Lied" cz. költeményét, mely rá nagy hatással volt. A természeti képek már nem a mulandóság eszméjével kapcsolatban tűnnek elő, hanem mély hittel és nyugodt életbölcseséggel. Nem leljük azt az érzelgős vallásosságot, mely a német mintát jellemzi. A „Közelítő tél" kevésbbé ragad meg. Nemcsak azért, mert klasszikus cziczomák zavarják (thyrsus, zephyr), hanem mert uj vonást, uj érzést egyátalán nem mutat. A külső tünemények múlandósága a régi reczipe szerint benne is a múlás gondolatát ébresztik, mely csak a költemény végén erősbödik férfias megnyugvássá. A kifejezések találóságában, a nyelv zenéjében s a szinek sajátságos csoportosításában azonban bebizonyítja elődeinél erősebb költői tehetségét. Hölty, Gessner, Claudius, Matthisson, a Stolberg testvérek, Uz, Jakobi: ezek azok az apró csillagok, melyektől ezen költőink fényüket kölcsönözték. Ossiánt és Youngot is magyar fordításban ismerhették már (az elsőt Bacsányi, az utóbbit Péczeliébcn), így aztán meg voltak mentve attól a fáradságtól, hogy a maguk lelkéből is merítsenek. De ha általában az érzelgésnek, mely ezek költészetét oly betegessé tette, s az elmélkedésnek, mely kirivó szándékosságával csak lehangolja az olvasót, nem is engedtek oly nagy tért, ha oly untató részlePetőfi-Könyvtár. XXI. 4